Néhány lépésből áll a testtérkép teljes használata. Először meg kell határozni pontosan illetve nagyjából hol érezzük a fájdalmat. Utána megnézzük a térképen, hogy milyen szám tartozik hozzá. Utána a számhoz tartozó gondolatsort elolvassuk és figyelünk olvasás közben, hogy mennyire szólít meg az a néhány gondolat.

Így tettem én is. Megkerestem a karom felső, külső részének a számát. Utána elolvastam a hozzá tartozó gondolatot...és csak pislogtam. Hát hogy létezik ez az egész? Nagyon durva volt! Több volt, mint amit vártam. Tényleg az a gondolat foglalkoztatott néhány hónapja. Nem is foglalkoztatott, inkább meggyőződésemmé vált, már annyira magamévá tettem azokat a gondolatokat. Mire eljutottam az erősebb fájdalomhoz, már fel sem tűnt, hogy mennyire meghatározták a mindennapjaim azok a gondolatok.

Szóval, megvolt a gondolatsor....most mit kellene csinálnom.....? - tettem fel magamnak a kérdést...Mikor túljutottam a feleszmélésen, enyhülést éreztem a fájdalmamban. De nem múlt el teljesen. De már legalább tudtam, hogy miért fáj. Néhány nap múlva rájöttem, hogy azokat a gondolatokat elengedtem, amik kiváltották a fájdalmam, viszont helyettük összeraktam egy újabbat, ami csak kevésbé tért el az eredetitől. Az új gondolatsorhoz hozzátartozott az a gondolatom, hogy csak akkor fog elmúlni a fájdalmam, ha már megoldódik a gyökér problémám. Közben ennek nem kellene így lennie. Már a megoldás előtt el tud múlni a fájdalom, ha hagyjuk. Ha nem ragaszkodunk egy másik meggyőződésünkhöz.

De hát így működünk. Nem mindig tudunk tökéletes eredményt elérni. Még akkor sem, ha nagyon igyekszünk. Akkor meg főleg nem. Legtöbbször váratlanul tud megoldódni, amikor nem akarunk, csak engedünk. Engedjük, hogy megérintsen az a néhány sor és hagyjuk, hogy oldja fel bennünk azt, amire már nincs szükségünk.

Gondoltam első tapasztalatnak nem volt rossz. A szkeptikusságom megdőlni látszott, mivel a gondolatsor nagyon betalált...igaz, hogy a fájdalmam csak enyhült, nem múlt el...de kezdésnek jó volt.