Először amikor szerelembe estem a számokkal...

1980. Harmadik osztályt kezdtem, amikor a tanító bácsim íratott egy dolgozatot matekból. Fel szerette volna mérni, hogy mi mindenre emlékszünk a hosszú vakáció után. Ahogy másoltam le a fali tábláról a feladatokat, hogy végezzem el a műveleteket, egy melegséget éreztem a szívemben, mert tudtam, hogy én semmit nem felejtettem el. Hogy is felejthettem volna el, mikor azon a nyáron legalább két négyzetrácsos füzetet írtam tele gyakorló feladatokkal. Anélkül csináltam, hogy bárki kérte volna.

Ekkor éreztem először, hogy nekem valami mást jelentenek a számok mint a többi gyereknek. Számomra varázslatosak voltak. Folyamatosan rácsodálkoztam, hogy mi mindent meg lehet tudni általuk. Valószínű a varázslatos élményemhez hozzájárult a tanító bácsim lelkesedése, aki szintén rajongott a számok világáért.

Félreértés...

Mivel folyamatos volt a rajongásom a számokhoz, úgy tűnt, mintha a kedvenc tantárgyam a matek lenne. Igazából nem csak úgy tűnt, de úgy is volt. Édesapám örömét lelte az egész történetben, mert valahol a lelke mélyén várta, hogy melyik gyermeke lesz " számtanista" (matekot kedvelő). Főkönyvelőként, édesapámat is érdekelték a számok, de másképp mint engem.
Ötödik osztályban szintén a sors kegyelme által, olyan tanárom volt matekból, aki hatalmas lelkesedéssel tartotta az óráit...így adva volt minden, hogy továbbra is remek kapcsolatom legyen a számokkal. Minden télen matek táborokba jártam, ahol nem a versenyeken való részvétel ragadott magával, inkább az, hogy még több matek feladatot tudtam megoldani.
Terveim között szerepelt az is, hogy a középiskola választásakor egy matematika tagozatú iskolát választok. Ahogy haladtam a végleges döntésem felé, felmerült, hogy nem biztos, hogy szeretnék egyetemi végzettséget szerezni. Így elengedtem a matek szak felé vezető utamat és egy olyan szakmát választottam, amivel egyetem nélkül is boldogulni tudok. Így esett a választásom az egészségügyi gimnáziumra.

Akkor jutott először eszembe, hogy talán mégis félreértettem a számokkal való kapcsolatomat.

Különleges születési dátum...

Pontosan nem emlékszem, hogy mikor volt az első élményem azzal kapcsolatban, hogy mennyire különlegesnek tartom a születési dátumomat...de az érzés, amit akkor éreztem, nem hasonlítható össze semmilyen másik érzéssel.

Ahogy kimondtam hangosan a dátumomat, mindig vártam, hogy mások is visszajelzik nekem, hogy "milyen különleges a születési időd"! Mivel ez nem történt meg, nem értettem, hogy miért nem tűnik fel senkinek. Ma már tudom, azért nem reagált senki kitörő ujjongással, mert nem különlegesebb, mint bárki másé. Beláttam, hogy csak számomra bírnak nagy jelentőséggel a számok.