Élj úgy, hogy az Élet ne fájjon! 3.rész

Ismertek olyan embert, aki egészséges, látszólag biztonságban van, látszólag szeretetben van...mégis boldogtalan? Én ismerek.Ismertek olyan embert, akinek van valamilyen komoly, tartós betegsége, látszólag kiszámíthatatlan az élete, látszólag a szeretettel sincs mindennapos kapcsolata...de mégis jól van Önmagával? Én ismerek.
Szoktam mondani, hogy az Élet a Főnökünk. A legmagasabb pozicióban az Élet van. Ő mondja, mutatja, hogy mikor mit csinálhatunk. Gyakran azt hiszi az Ember, hogy saját magának köszönheti a sikereit, a tapasztalatait...azt hiszi, hogy ő csinál valami nagy rosszaságot, valami nagy gubancot...szerintem az Élet beleegyezése nélkül nincs semmi. Bármelyik pillanatban, bármelyik élethelyzetbe bele tud szólni a dolgainkba. Ugyanez van akkor is, ha engedi, hogy tegyünk azt, amit szeretnénk...vagy ha azt látja, hogy épp abból az általunk mondott rosszaságból tanulhatunk, akkor engedi, hogy megtegyük azt a rosszaságot. Ez az EGO-nak kellemetlen hír lehet, főleg, ha valaki nagyobb jelentőséget ad neki, mint amennyit érdemes lenne adni.
Erről szól az a kijelentésünk is, amikor azt mondjuk egy helyzetben, hogy...majd az Élet elintézi...majd az Élet megoldja. És tényleg elintézi. Tényleg megoldja. Nem biztos, hogy úgy, ahogy mi szerettük volna, de a megoldás mindig megszületik. Nem biztos, hogy tetszik a megoldás és az sem biztos, hogy jobb, mint amit mi terveztünk....de az lesz a Megoldás.
Gyakran szemtanúja vagyok kétségbeeséseknek, bizonytalanságoknak...ebből kifolyólag gyakran hallom azt is, hogy kegyetlen az Élet. Gyakran hallom, hogy fáj az Élet. És látom, hogy tényleg fáj. Akár még a kegyetlenségére is rá tudnék bólintani bizonyos esetekben. Sokszor felmerül a kérdés, hogy miért kell egyeseknek sokat szenvedni? Egyes emberek miért kell szörnyű tragédiákat átéljenek, kegyetlen betegségekkel együtt éljenek? Másoknál azt látjuk, hogy csak megszületni volt nekik nehéz...egyeseknek mindent tálcán kínál az Élet. Olyant is látunk, hogy ugyanaz az egyén mindkét élethelyzetet meg kell tapasztalja. Egyszer fent, másszor lent.
Az Élet igazságtalan....ez is egy emberi kijelentés. De kik vagyunk mi emberek, hogy megállapítsunk valamit egy olyan Főnökről, aki mindannyiunk felett áll? Honnan tudjuk, hogy igazságtalan? Mi van akkor, ha Ő a legigazságosabb, akit csak el tudunk képzelni...?Attól, hogy valami nem úgy történik, ahogy nekünk tetszene, attól még lehet igazságos...
Attól, hogy mindannyian azt szeretnénk, hogy kiszámíthatóságban, biztonságban, egészségben, szeretetben éljünk...mindannyiunknak pontosan annyi esélye van az előbb leírtak megtapasztalására, mint arra, hogy szörnyűségeket, nehézségeket tapasztaljunk meg. Mitől függ, hogy ki mit tapasztal? Azokat is ki mikor tapasztalja, melyik életszakaszában...azt nem tudhatjuk...azt már megint csak az Élet tudja.
Ha mindannak amit leírtam, van valami alapja illetve ha van valami realitása, akkor mit tudunk tenni, hogy ne csak túléljük a napjainkat, hanem éljük meg a lehető legjobb minőségben? Hogyan tudjuk azt az életet a legjobb minőségben megélni, amit az Élet felajánl?
Lehet, hogy ebben is tud segíteni az Élet? Ha megkérjük, hogy segítsen, szerintem akkor segít...Hogyan? Szerintem úgy, hogy pontosan olyan valakivel találkoztat össze, aki a legnagyobb segítségem lehet abban a pillanatban. Pontosan egy olyan ötletem lesz akár váratlanul, ami elvezet a problémám megoldásához. Sok módja van a segítségének.
Van az az élethelyzet, amikor az ember rákényszerül a túlélés miatt olyan nézőpontokat elsajátítani, amelyek a hitet adják oda neki. El kezd hinni valami olyanba, ami arról szól, hogy kezdjen bízni az Életben. Mert, ha még az Életben sem bízunk, akkor kiben bízhatunk? Jogos lehet az a kérdés, hogyan bízhatok az Életben, amikor pontosan Ő az, aki nehéz életeket is osztogat. Honnan tudhatom, hogy nekem milyen életet fog biztosítani? Erre az a válasz, hogy fontos, hogy bízzunk benne.
Az az ember, akiről a legelején írtam, hogy betegségben szenved, legtöbbször kiszámíthatatlan az élete, a családja is elfordult tőle...neki az ad erőt mindennapjaiban abban, hogy minőségi életet éljen, hogy bízik az Életben. Mindig felmutat az égre és mondani szokta...."Tudod, Ő a Főnök, én csak az egyik bábuja vagyok. Ő rendelkezik az életemmel. Alázattal fogadom mindazt amit elém rak. Amikor cselekednem kell, akkor cselekszem, de van amikor már a tettek sem számítanak. Szeretek élni és szeretem, hogy nekem ezt az életet osztotta ki. Amikor nem szerettem az életem, a hiányra koncentráltam, akkor boldogtalan voltam. Amióta elfogadtam azt amim van, azóta elégedett vagyok."