Élj úgy, hogy a halál ne fájjon! 7.rész

Ha ránézek, mindig eszembe jut az, akitől ajándékba kaptam. Akitől kaptam, Ő már nincs köztünk itt a Földön. De az ajándéka még életben van.Halála előtt két hónappal kaptam egy orchideát, az illető köszönetét fejezte ki azért a segítségért, amit tőlem kapott. Akkor még nem is sejtettük, hogy a virág túléli Őt. Semmi jel nem mutatott arra, hogy két hónap múlva már a végső búcsúztatásán leszek ott.
Sok mindent hátrahagy az ember halála után. Sajnos van amikor nem csak szép emlékeket, valamennyi személyes tárgyát, hanem sok kellemetlenséget is. Egy példa a kellemetlenségre egy olyan hitel, amit az elhunyton kívül a családtagok nem is tudtak arról, hogy valamikor az elhunyt felvette.
De a személyes tárgyak között is előbukkanhat olyan valami, amit az elhunyt, még életében, nem szerette volna, hogy bárki meglássa. Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy halálunk után nincs jelentősége annak, hogy az életben maradottak közül, ki mire talál rá az elhunyt dolgai között...de én úgy látom elég sok kellemetlenség tud adódni a megtalált tárgyak, a kiderült dolgok miatt.
Szokták mondani, hogy meghalt, de sok elrendezetlen dolgot hagyott maga után....Ilyenkor a környezet sajnálja a családot. Csendben még az elhunytat is szidják, hogy tehetett ezt meg azt. Egy másik mondás is gyakran előkerül, hogy a halottról jót vagy semmit....de aztán folytatják az ítélkezést.
A személyes dolgok elrendezése, ami az ember halála után marad, eléggé megterhelő lelkileg a családnak. A ruhák illata, a tárgyak, amelyeket korábban használt, amelyeket birtokolt, a közös otthon minden szeglete...mind mind felidéznek valami emléket a szerettünkkel kapcsolatban.
Nagyjából mindenkinek van magánszférája az életében. Vannak olyan tárgyak, amelyek csak Őt illetik. Amihez nincs másnak köze. A halálunk után, abba a magánszférába beleláthatnak olyanok, akiknek nem biztos, hogy fog tetszeni,az amit látni fognak.
Én imádom a magánszférámat. Van néhány dolgom, szokásom, amiket szeretek magaménak tudni, amelyek feltöltenek, amelyek hozzátartoznak a lelki békémhez. Imádok írni. Sok füzetem van. Mondhatom, hogy füzetgyűjtő vagyok. Ezekbe a füzetekbe sok mindent le is írok. Szóval nyomot hagyok az írásaimon keresztül. Mert igazából ami hozzánk köthető, mindennel nyomot hagyunk magunk után.
Azt hiszem ahogy éljük az életünket, azzal a felelősségvállalással...azt a halálunk után is hátrahagyjuk szeretteinknek. A felelősségvállalásunk szerintem halálunk utánra is kiterjed. Egyáltalán úgy éljük az életünket, vállalunk felelősséget abban, hogy halálunk után a szeretteinknek nem hagyunk nyomorúságot, problémát, sok megoldatlan feladatot?
Jelenleg, ha végignézed az életed...ha bármelyik pillanatban meghalnál...tetszik Neked az, amit hátrahagysz magad után?
Nem az összegyűjtött vagyonra gondolok...látom néha az is nagy galibát tud okozni a hátramaradottaknak. Mert ők nem biztos, hogy akarják a nagy vagyont. Lehet, hogy más elképzelésük lenne az életükben. Amit mástól kapunk, az tud teher is lenni. Például sok családi vállalkozás kerül nyomorult helyzetbe...mert akik elkezdték, felépítették, nekik fontos volt...de a gyermekeiknek inkább teher, mint áldás.
Sokan azt mondják azért robotolnak egész életükben, sokat dolgoznak, hogy a gyermekeiknek jó legyen. Honnan tudjuk, hogy mi lenne jó a gyermekeinknek? Mi van, ha teljesen más tervük van a gyermekeinknek vagy majd más tervük lesz vagy az Életnek lesz más terve a gyermekeinkkel? Szóval egy bizonyos szintig jó, ha gondolunk másokra is, de valójában a saját önmegvalósításunkért küzdünk, magunknak...talán másoknak bizonygatunk dolgokat...meg akarunk felelni a környezetünknek...és ezek mind mind hatással vannak azokra is, akik lehet, hogy azt mondanák, köszönik szépen nem kérnek belőle. Nem kérik azt, amit mi hátrahagyunk.Nem kérik a küzdelmünket.
Mi van akkor, ha azzal teszünk jót, ha csak annyira gyűjtögetünk, annyira folyunk bele dolgokba, ameddig még mi is komfortosnak érezzük magunkat? Mi lenne, ha beismernénk magunknak, hogy valójában magunk miatt tesszük, amit teszünk?
Az már csak ráadás, ha a környezetünkre is pozitívan hat. Minden, amit hátrahagyunk....